ÉVA BESZÁMOLÓJA:
Egy kedves ismerősöm megkért, hogy foglaljam össze tapasztalataimat az elmúlt hét hónapról, melyet itt Izraelben töltöttem férjemmel és 15 éves fiammal együtt.
Az összefoglaló célja az lenne, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik alija előtt álnak, senkit nem befolyásolni szeretnék, a döntést mindenki maga hozza meg.
Itt természetesen csak a minket ért személyes tapasztalatokról és benyomásokról teszek említést.
Úgy gondolom maga az elhatározás, hogy elhagyom az országot, megszokott környezetemet, családom egy részét, egzisztenciát, barátokat, kényelmet, biztonságot nem egy hirtelen ötlet senkinek az életében, komoly, megalapozott oka kell, hogy legyen. Én 47 éves vagyok, férjem 51, kisebbik fiam 15, nagyobbik 24. Idősebbik fiam nem akart velünk jönni, mivel neki már komoly kapcsolata van és a kislány még tanul. Ez az ő döntése volt melyet fájó szívvel de elfogadtunk. Mi az alija mellett döntöttünk, kisebbik fiunkkal együtt, akit igyekeztünk kellő információval ellátni és mindenről megfelelően tájékoztatni, illetve kikérni a véleményét.
Az egész életünket végigkísérte általában egy alapos tervezés, soha semmit nem bíztunk a véletlenre, a majd csak lesz valahogy az nem a mi stílusunk, ezért a következőket tettem.
Miután leadtam a papírjainkat és esélyt láttak a kijövetelre, megkezdtem az előkészületeket.
  1. Erre a legalkalmasabbnak az internetet találtam, ahol rengeteg információ olvasható az országról, az aliyáról, melyeket természetesen még a döntés meghozatala előtt alaposan áttanulmányoztunk, most azonban már konkrét határozott céllal használtam.
    Előzetesen végigolvastam nagyon sok fórumot is, ide azok írtak, akik már jártak az országban és némi tapasztalatot szereztek, majd haza tértek.
    Ezek a vélemények nagyon negatívan mutatták be az itteni hétköznapi életet, az emberek mentalitását és az országot. Mint utólag kiderült nem alaptalanul.
    Mivel elhatározásunk eltökélt volt és eldöntöttük, hogy végig csináljuk az aliját, leszoktunk a negatív dolgok olvasásáról, és inkább kapcsolatokat kerestünk.
    Természetesen olyan emberek kapcsolatát kerestük, akik alija után nem mentek haza, hanem Izraelben maradtak és jól érezik magukat, megtalálták, amit kerestek, amiért feladtak mindent.
  2. Nem sokkal azután, hogy beadtam a papírjaimat magánúton Izraelbe jöttem, és meglátogattam olyan embereket, akiket a neten ismertem meg, és személyesen is elmondták , benyomásaikat, tanácsokkal láttak el.
  3. A következő lépés az volt, hogy miután tudtam, hogy Raananára jövünk, megpróbáltam olyanokkal kapcsolatba kerülni, akik a raananai Merkaz Klitába jöttek. Ez is sikerült, így mire kijöttünk, már tudtam, kitől lehet munkát kapni, ki miben tud segíteni, kire nem lehet számítani, hol lehet olcsóbban vásárolni és volt magyarul beszélő családorvosunk is.
    Azt, hogy magyar orvosunk legyen nagyon fontosnak tartottam, mert nem tudjuk a nyelvet, egy keveset beszélek angolul, de ez nem elég ahhoz, hogy ha valami komoly betegség, baj adódik, akkor megértsem, mit kell tenni.
    Nagyon fontos az, hogy aki Izraelbe jön, tudja és megértse, hogy működik az egészségügy, mert itt már több biztosítós rendszer van, és természetesen fizetni kell majdnem minden szolgáltatásért. Mindent még én sem tudok, mert nem voltunk sokat betegek, de ha valaki kisgyerekkel vagy idősebb korban érkezik, nem árt, ha alaposan tájékozódik, sürgős esetben kit kell, lehet hívni, mikor kell a mentő szolgálatért fizetni stb.
    A fogászatot mindenképpen otthon intézzük el mert itt nagyon drága!
 
 
 
  1. Az oléhungáriának akkor készült el a weboldala, mikor én éppen az előkészületekkel voltam elfoglalva. Itt nagyon sok fontos információt találtam, de ezeket ugyebár fejben tartani nagyon nehéz, én a biztonság kedvéért mindent kinyomtattam, és magammal hoztam.
  2. Mi 2006 szeptemberében alijáztunk és alkalmunk nyílt még előtte, hogy a család együtt ,a férjem és a fiam is személyes tapasztalatokat szerezzen, egy szochnut által szervezett út keretében. A sok gyönyörű látnivaló mellet nagyon sok hasznos információval gyarapodtunk. Az út során szintén kérdések özönével halmoztam el az idegenvezető hölgyet, aki készségesen válaszolt minden kérdésemre.
 
Amiket hiányoltam így utólag, mert nem esett szó róla kellő részletességgel:
Merkaz Klita és az ulpán:
Ha a Merkaz Klitában laksz, azért lakbért kell fizetni. Amit itt fogyasztasz áramot, vizet, gázt, azért fizetni kell. Ez havonta, kb. egy 3 tagú családnak 1300 sekel, a hideg időszakban ez még több, mert, ha nem akarsz megfagyni, akkor bizony villannyal fűtesz, ami nekünk 1000 sekel is volt január és február hónapra. Biztosan csodálkozol, de a merkazban nincs minden lakrészben mazgán, nincsen radiátor, veszel magadnak. A fogyasztás azért sok, mert az épületek nincsenek szigetelve, régen épültek, az ablakok sem tökéletesek, és tényleg nagyon hideg van kb. 3-4 hónapig, ez az úgynevezett esős időszak. Mi sem gondoltuk, hogy Izraelben ennyire lehet fázni.
A fentiek figyelembevételével a fennmaradó szál klita nem elég ahhoz, hogy megélj, pedig azt mondják, azért járj ulpánra, és ne dolgozni, mert kapod a támogatást és a nyelv nagyon fontos. A nyelv valóban nagyon fontos, a támogatást nagyon köszönjük, de dolgozni kell, és ez bizony a nyelvtanulás rovására megy. Egy esetben nem kell aggódni, ha hozol magaddal annyi pénzt, hogy megengedheted magadnak azt a luxust, hogy kb. egy évig csak a nyelvet tanulod éjjel,nappal.
Mert, ha nappali ulpánra mész, akkor kapsz annyi házi feladatot, hogy estig se végzel vele és akkor még ott a család, gyerek stb.
Az esti ulpán pedig nagyon nehéz munka mellett, mert már annyira fáradt vagy hogy elalszol az órán és a házi feladatra meg nincs idő, mert ugyebár a munkahelyeden mégse készülhetsz fel az órára. A lakásbérléshez is kell majd némi pénzösszeg, illetve az alapvető berendezések megvételéhez, mivel nem minden esetben találsz berendezett lakást.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne járj ulpánra, a nyelvtanulás nagyon fontos, de csodát ne várj tőle. Ulpán után még sokáig mások segítségére szorulsz, például hivatalos ügyintézés kapcsán stb. Nálunk én tanultam a férjem dolgozott, mert ugyan egy kevés pénzt hoztunk magunkkal, de az hamarelfogyott. Remélhetőleg a férjem is hamarosan bepótolja a tanulást.
 
Lakás:
Most lakás vásárlásról nem teszek említést, mert ez még egy ideig szerintem nem aktuális.
Raanana nagyon szép, de nagyon drága is egyben. Itt egy 3-4 szobás lakás 800- 1200 $ között van. Kefar Saba és Hod Hasaron is ilyen árfekvésű, de itt már találhatsz lakást 700 $-ért is.
Sokan elmennek Eilatra, vagy felmennek északra, ahol olcsóbbak a lakás árak, viszont kevesebb a munka. Eilaton már 550 $-ért lehet nagyon szép házat bérelni.
A lakásbérlésről egyenlőre többet nem tudok nyilatkozni, mert mi is most fogunk keresni a nyáron lakást, mivel letelt az időnk a Merkaz Klitában.
Akik már régóta itt vannak, azt tanácsolták, inkább közvetítőn keresztül béreljünk lakást, és mindenképpen vigyünk magunkkal valakit, aki már jól beszéli a nyelvet, és segít a fordításban így elkerülhetjük az esetleges félreértéseket. Lakásbérléshez is kell némi készpénz mivel sok esetben több havi lakbért is le tétbe kell helyezni, illetve két kezest is vinned kell.
 
Bérek:
Azt azért a Szochnut irodájában már megtudtuk, hogy az egzisztencia felépítését is, újra kell kezdeni, ez valóban így igaz. Az olé hadas bér nettó 19 sekel. A napi munkaidő 8óra, de sokan dolgoznak 10-12 órát is és sajnos csak egy teljes szabadnap van, ez a szombat.
Tehát ki lehet számolni, hogy kezdetben nagyon nehezen lehet kijönni a fizetésből.
Sokan mennek el takarítani, amivel 35- 40sekelt is lehet keresni óránként. A legtöbben takarítással kezdik itteni életüket, s van, aki meg is marad emellett. Az itt is előfordul,hogy nem fizetik ki a munkádat, s nem azért mert rosszul dolgoztál. Velünk is előfordult sajnos és a legszomorúbb az volt, hogy egy honfitársunk tette meg velünk.
 
Benyomásaink tapasztalataink:
 
Raanana:
Nagyon örülünk neki, hogy sikerült ide jönnünk ebbe a csodálatosan szép városba, melyet szintén az internetről választottam ki. Szívesen laknék itt, de sajnos nagyon drága, magasak a lakásárak, a városi adó és a megélhetés is. Gyönyörű parkja van, rengeteg szabadtéri programot szerveznek melynek főszereplői a gyerekek. Gyerekek adnak komolyzenei, könnyűzenei előadásokat, táncolnak, énekelnek, s nem csak a megemlékezések, ünnepek alkalmával. Nagyon sok a színvonalas játszótér.
 
Merkaz Klita:
A Merkaz Klita minden dolgozója nagyon kedves és segítőkész. Még olyan is volt, hogy amikor nem boldogultunk az ügyintéző felhívta az anyukáját, aki kicsit beszélt magyarul és lefordította, hogy mit kell tenni, hova kell menni. Ezt egyébként egy másik hivatalban is megtették nekünk. A Merkazban nagyon sok programot szerveznek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Minden ünnep és megemlékezés nagyon színvonalas. Minden hónapban van egy kirándulás, ami nagyon olcsó erre feltétlenül el kell menni, mert sok szép helyekre visznek bennünket.
A gyerekeknek és a felnőtteknek is van segítség a tanuláshoz minden délután 3-5 –ig .
A programokat szervező hölgy, segít a gyerekkel kapcsolatos problémák megoldásában is, kapcsolattartás az iskolával, korepetálás megoldása, stb.
A Merkaz Klita érdekességét az adja, hogy különböző országok emberei, kultúrája találkozik és él együtt, alkalmazkodik egymáshoz. Nekünk a legrosszabb volt megszokni a zajt és a hangos beszédet. Itt vékonyak a falak minden áthallatszik, sokszor olyan mintha a szomszéd is a szobában lenne. Fölöttünk dél-amerikaiak laknak, és úgy gondolták, nappal alszanak, éjszaka mulatnak. Ebből adódott egy kis kellemetlenség, de a vezetőség megoldotta a problémát és megszűnt fejünk felett az éjszakai disco. Egyébként később a fiatalokkal összebarátkoztunk.
A Merkaz Klita viszonylag tiszta, minden nap van takarítás, de sajnos a lakók elég nagy koszt tudnak csinálni, főleg a hétvégén. A merkazban 4 mosógép és 2 szárítógép áll a lakók rendelkezésére.
Mi hárman egy kétszobás apartmanban lakunk, melyben van még felszerelt konyha, egy fürdőszoba, WC és egy kis raktár helység, mely a konyhából nyílik, valamint egy kis étkező rész. Ami engem nagyon meglepett negatív értelemben az ágyunk volt, melybe már talán a fél világ beleizzadt, nagyon koszos és büdös volt a szivacs betét. Pár hónap múlva azonban kaptunk két ágyat az itteni magyaroktól, melyeket felvittünk a szobánkba így ez a probléma is megoldódott. Egyébként hamar felfedeztem a környéken élő magyar családokat, akik szívesen láttak bennünket. Itt az a szokás, ha valaki lecseréli a régi bútorát nem dobja ki egyből, hanem megkérdezi az új olét kell-e neki, s ha igen, viheti.
 
Mentalitás:
Megérkezésünket követő egy hónapban csak pozitív élményben volt részünk, az emberekkel kapcsolatba. Mindenhol segítettek, kedvesek voltak, sok szerencsét kívántak az itteni élethez.
Bankban, telefontársaságnál aláírtunk mindent, amit az orrunk alá dugtak anélkül, hogy tudtuk volna, mit írunk alá.
 
Aztán szép lassan jöttek a negatívumok is.
Izraelben a fogyasztóvédelem még gyerekcipőben jár, vagy talán nincs is, sok helyen nem tüntetik fel az árakat és bizony, ha hallják, hogy nem beszéled a nyelvet, átvágnak rendesen, de szinte mindenhol.
Mint minden általánosítás ez is sántít egy kicsit, de az izraeliek többsége önző, csak magára gondol az a lényeg neki mi a jó, az hogy ezzel esetleg zavarja a másik embert, nem érdekli.
Ez sajnos a neveltetésből vagy inkább a neveletlenségből adódik, és az élet számtalan területén megmutatkozik.
  1. A buszon felteszik a lábukat az ülésre, köpködnek, és ha nem húzod le a fejedet időben, leverik a hátitáskájukkal, ezt szinte naponta tapasztalom.
  2. A buszsofőr üvöltve hallgatja a rádióját, kit érdekel, hogy én nem vagyok rá kíváncsi.
  3. Annak ellenére, hogy büntetik komolyan az autósokat, mindenki ott áll meg az úton ahol ő neki kényelmes és eszébe jut, nem gondolva arra, hogy feltartja a forgalmat, veszélyezteti saját és más ember testi épségét. Ez a figyelmetlenség sokszor fél méteren múlik. Izraelben állandó dudaszó hallatszik és rengeteg a sérült autó.
    Borzalmasan vezetnek, képesek csöppnyi helyzeti előnyért kockázatos és értelmetlen előzésekbe bocsátkozni. Olyan hogy buszsáv nem létezik, mivel a buszmegállót is mindenki használja a buszt kivéve, mert neki már nem jut hely, sokszor a középső sávba tud megállni és rohanhatsz, hogy felszállj rá.
  4. A legtöbb ember üvöltve beszél, telefonál. Éjszaka az utcán csődület van és hajnalig megállás nélkül kiabálnak a fiatalok. Nevetnek, autó tetején ugrálnak, hangosan hallgatják a zenét, kit érdekel, hogy a másik aludni akar, mert másnap dolgozni megy.
  5. Piszok és szemét szinte mindenhol. Gyönyörű parkok, csodálatos fák, virágok, de mindenütt szemét. Volt egy érdekes szituációm ezzel kapcsolatban. Mikor valaki látta, hogy a szemetet a szemétkosárig elviszem, annyit mondott mosolyogva, látszik hogy nem vagyok idevalósi. Kérdőn néztem a mellettem álló barátnőmre mire ő nevetett, és azt mondta, ezt egy izraeli csak a földre hajította volna.
 
Azoktól tudom, akik már régebb óta itt vannak, de most már személyesen is láttam rá példát, hogy alapvetően másképpen nevelik gyermekeiket, leginkább sehogy. Mindent megvesznek nekik, mindent rájuk hagynak, tiltás szinte semmi, a fenyítés pedig tilos. Ez két dolog miatt van így állítólag, az egyik ok a katonaság, ők védik meg a hazát és hát soha sem lehet tudni, mi történik. A másik ok, hogy sokat dolgoznak, korán beteszik a gyereket a bölcsödébe, és este mikor már hazamennek és együtt a család, nem akarnak szigorú szülők lenni.
Egyébként ezeken a dolgokon általában az Európából jött emberek lepődnek meg, ahol a gyereknevelés még szokás.
Nagyon örültem neki, amikor az iskolában a tanárok dicsérték a fiamat, nemcsak nekem hanem a merkaz dolgozójának is, azt mondták nagyon jól nevelt gyerek és sok ilyet szeretnének.
 
Végezetül úgy gondoljuk, hogy jól döntöttünk, nem bántuk meg, hogy alijáztunk, a nehézségek ellenére újra megtennénk
 
 
Amit másképpen tennénk az, hogy már otthon elvégeznénk egy ulpán tanfolyamot.
 
A nagy felkészülés ellenére elfelejtettem magammal hozni egy héber- magyar szótárat., ezt senki ne felejtse otthon, mert nagyon fontos!
Szeretném még tanácsolni azoknak a szülőknek, akik nagyobbacska gyerekkel jönnek ( kb 8 éven felül), ne aggódjanak, legyenek nagyon türelmesek a gyerek lehet, hogy nem fog félévig megszólalni, de utána hirtelen elkezd beszélni és sokkal jobban beszél majd  héberül,mint a szülők.
Az sem igaz, hogy a gyerekeknek nagyon könnyű, nem könnyű, mivel ha nem beszél angolul sem, akkor kezdetben nem érti, mit mondanak a többiek, és sokkal lassabban lesznek barátai. A fiamnak 3 hónap után lettek barátai, mára már sok barátja van nem csak az iskolában, hanem a merkazban is.
 
Magyar kapcsolatok:
 
Már említettem, hogy van pár magyar család Raanana és környékén. Minket egy kedves hölgy mutatott be a többieknek egy szilveszteri összejövetel alkalmával. Nagyon jó a csapat, többször volt már közös piknik és a lehetőségekhez képest segítjük egymást. Két magyar hölgy most nyitott egy bölcsödét és óvodát Kefar Sabán. Egyébként az ország többi részén is vannak magyar klubok, összejövetelek.
 
Pár jó tanács ötlet, amit én is kaptam másoktól:
 
  1. Az, hogy kinek hogy sikerül beilleszkedni a társadalomba, nagymértékben függ a hozzáállástól is!
  2. Nekem azt tanácsolták felejtsek el mindent, ami otthon volt és akkor könnyebb lesz.
  3. Az aliya nem pikknik! Eleinte nem könnyű, de ha van célod, amely mellett kitartasz, biztosan sikerülni fog. Nagyon sok türelem kell hozzá.
  4. Izrael az ígéret földje, azért nem kell mindent elhinni………
  5. Izraelben a Nem az nem mindig egyértelműen Nem. Lehet, hogy más út vezet az igenhez, mint amit próbáltál.
  6. Néha erélyesebben kell fellépnünk ahhoz, hogy meghallgassanak.
  7. Izrael nagyon meleg legyen nálad mindi ital és sapka, még akkor is igyál pár kortyot, ha úgy érzed nem vagy nagyon szomjas.
  8. Légy türelmes és segítőkész! Egy jó szó sokat segíthet.
  9. Ha gondod van, mindig akad, aki segít, de az illetőhöz vezető utat Neked kell megtalálnod. Soha ne mástól várd el csak a segítséget, törd a fejedet, Te mit tehetnél a probléma megoldásában.
  10. Ha bárhonnan elutasítanak érdemes élni a fellebbezés lehetőségével
  11.  A hétvégeken a shabbat miatt nem járnak a buszok sem a vonatok. Azonban vannak mini buszok ( sherut ), amelyek a városok többségében városközi utazásokat is lebonyolítanak.
  12. Fontos, hogy a párkapcsolatod rendben legyen, mert itt megpróbáltatásoknak lesz kitéve.
 
 
Mindenkinek sok szerencsét kíván az új élethez:
 
Éva és családja

GABI  ÉS LAJOS BESZÁMOLÓJA:

A Merkaz Klitáról (Beit Canada, Jeruzsálem, East Talpiot):
Mi házaspárként (gyerek nélkül) egy külön kis apartmant kaptunk. Tényleg kicsi, mindössze 26 nm, de nagyon jó elrendezésu: 1 szoba (volt benne két ágy, két íróasztal, 3 szék, két polc), konyha (konyhabútor, huto, gázrezsó-süto nélkül), fürdoszoba (zuhanyzóval, kicsi szárítóval-amit úgysem használunk, mert van központi ipari mosógép, szárítóval, és 4-4 shékel a mosás és a szárítás), és eloszoba, ahol van egy hatalmas szekrény és egy nagyobb asztal. Összeségében el lehet mondani, hogy az egész merkaz klita nagyon kultúrált, viszont a szoba egy kicsit lelakott. (régimódi muko padló, osrégi-de muködo huto, a szekrény hátlapját le kellett szednünk, mert szét volt rothadva, régimódi, vasrácsos ágy-nem a besüllyedos vashálós, hanem stabil, vastag, eros rács, rajta hihetetlenül piszkos huzatú szivaccsal)
A szobánk szép világos, ugyan nem a napsütötte oldalon van, ezért májusig nagyon fáztunk bent (március közepén érkeztünk, akkor még volt egy pici futés, de két nagyon kicsi futotest van, ami nem ad szinte semmi meleget télen, késobb azt is kikapcsolták, és éjjel eléggé fáztunk).
Többen mondták, hogy télen vettek hosugárzót, és azzal is futöttek, úgyhogy ha valaki télen jön,  hozzon magával hosugárzót ha fázós, mert itt nagyon drágák a muszaki cikkek, ne itt kelljen megvennie! (késobb még írok az árakról)
Ha valakinek van otthon ventillátora, azt is érdemes elhozni, mert nyáron viszont nagyon meleg van, a mi szobánkba nem süt be a nap, de így is nagyon befülled a levego. Bár ezek eléggé fogyasztják az áramot.
Feltétlenül kell hozni ágynemut, mi hoztunk két takarót és egy pokrócot, aminek nagyon örültünk, mert le tudtunk teríteni a matracra.
A lakásért fizetünk 451 shékelt havonta + a rezsit (ezt még nem tudjuk mennyi), valamint az elején 300 shékelt kaucióba, ezt visszaadják a végén. (Ez a bérleti díj Jeruzsálemben az információink szerint kb. 1/3-a bérleti díjaknak. Egy ugyanekkora lakás itt kb. 1200 shékelbe kerül havonta.)
3 épületbol áll a merkaz klita, 6 emeletes. Az egyedülállók 2-3 ágyas szobákban vannak. Vannak nagyobb lakások is, 2 szobával.
Sok minden függ attól, hogy milyen a nemzetiségi összetétel. Itt foleg Dél-Amerikaiak vannak: Peruból, Argentínából, Chilébol, Brazíliából. Utánuk  a franciák jönnek, viszont vannak itt az USÁ-ból, és Kanadából is. Tehát elég nagy kultúrális különbségek vannak, pl. egy Dél-Amerikai minden kérdezés nélkül kiszedi az ember ruháit a mosógépbol, szárítóból, ha a tulajdonosa késik 5 percet. Náluk nincs intimitás. Más: a buszon (szoktak szervezni csoportos kirándulásokat különbözo helyre, és ünnepekkor) és a Dél-Amerikaiak mindig nagy szemetet hagynak maguk után.
Hozzá kell szokni a zajokhoz, szagokhoz. Pl. a felettünk lakó minden éjjel átrendezi a szobát, tologatja a bútorokat, fel-alá mászkálva kopog a tusarkú cipellojében, szóval mindenféle különleges zajokat produkál, míg mi aludni próbálunk...
Szóval a toleranciát senki ne hagyja otthon! :)
A csoportos kirándulások nagyon jók, viszont általában fizetni kell érte, kb. 30-40 shékel/fo. Nagyon kell viszont figyelni, mert ok nem figyelnek mindenkire. Amikor mi eloször voltunk, akkor a Yad Vashem-be mentünk, és mielott indultunk volna visszafelé, elmentünk mellékhelyiségbe, és otthagyott minket a busz. 5,5 órát sétáltunk, mire hazaértünk.
 
Ulpán:
Az ulpán házon belül van, a csoportban 12-14-en vagyunk, akik spanyol(5), portugál (1), angol(3), francia(2), szerb(1), és persze magyar(2) anyanyelvuek. A tanárok foleg angolul, de néha spanyolul és franciául is magyaráznak. Nekünk, magyaroknak, többet kell dolgozni, mert az angol magyarázatból kell megértenünk, és többet kell szótárazni is, amit a többiek kész információként kapnak. Tehát akik jól beszélnek angolul, vagy franciául, azoknak könnyebb lesz. De egyébként a tanárok odafigyelnek mindenkire, hogy biztosan megértette-e. Nagyon sokat ismételünk, hogy beépüljön az új anyag, és jó tanárok vannak, bár a Budapesten szervezett ulpán szerintünk jobb, gyorsabban halad, és ott az egyetemi könyvbol tanítanak, míg itt nem abból, hanem egy sokkal egyszerubb könyvbol.
A nyelvtudással kapcsolatban még megemlíteném, hogy ugyan megértoek az izraeliek, tényleg nagyon segítokészek általában, viszont vannak olyanok is, akik nagyon lenézik azokat, akik nem beszélnek semmilyen "emberi" nyelven. (Itt az angolt, franciát kell érteni.) Tehát ha valaki csak egy alapszinten beszél angolul, akkor az a tanácsunk, hogy egy picit próbálja felpörgetni a nyelvtudását, hogy az elején könnyebben boldoguljon.
 
Az elso lépésekrol:
A bankszámlát nem lehet megnyitni a teudat zehut nélkül, hiába van benne a teudat zehut szám a teudat oléban. Tehát eloször el kell intézni a teudat zehutot, és utána lehet bankszámlát nyitni, és csak ezután lehet menni a miszrad haklitába, ahol viszont idopontot kell egyeztetni elotte. A repülotéri pénzre nagyon kell vigyázni, mert az utalás lehet, hogy csak két-három, de akár négy hét múlva jön. Mi pészach elott érkeztünk, és csak pészach utánra kaptunk idopontot, tehát az utalásunk csak kb. 3 hét  múlva jött meg. (ez a repülotéri összeg kiegészítése) (Ez az utalás nem néhány nap, mert azt mondták, hogy két héten múlva utalnak) És mivel ezzel elcsúsztak, az elso havi pénzt sem utalták idoben, ezért az a helyzet állt elo, hogy már itt vagyunk majdnem két hónapja, és már a második összeget kellene megkapnunk, de még az elsot sem kaptuk meg.
A többi bankot ugyan nem ismerjük, de mi a Leumi Banktól a számlanyitáskor kaptunk egy 50 shékeles ruhavásárlási utalványt, és egy angol-héber szótárt.
 
Árak:
Összeségében elmondható, hogy itt minden drágább, mint Mo-on, persze vannak kivételek, és persze az sem mindegy, hol vásárol az ember.
A muszaki cikkek, pl. mobiltelefon kb. duplájába kerül mint Mo-on. Egy sima sim kártya, amirol nem lehet semmit lebeszélni, 100 shékel.
Néhány zöldség a piacon olcsóbb, mint Mo-on.: pl. paprika (kaliforniai típus): 2-4 shékel, alma: 4-8 shékel, eper: 3,5-5 shékel, krumpli: 2-3 shékel (de az izraeli krumpli elég ízetlen), cukkini: 2-3 shékel,
uborka: 1-3 shékel, padlizsán: 3 shékel körül.
A legolcsóbb kenyér: 5,5 shékel, (ez a sima félbarna típus, szeletelve), a jobbak 6-8 shékel. (a kenyerek 750 grammosak)
A piták nagyon finomak, 10 db 6 shékel (ez kb. 1 kg)
Rizs: 5-10 shékel (típustól függo-rengeteg fajta van)
Liszt: 3-4 shékel
Tej: 5-6 shékel
Konzerv kukorica: 5 shékel
Mirelit borsó, zöldbab: 10-17 shékel
Sajtok: 2,5-10 shékel
Csirkecomb: 15-17 shékel
Csirkemell: 23-25 shékel
A tejtermékek és a pékáruk nagyon finomak, a túró egész más, mint Mo-on. Sokkal krémesebb.
Átlagosan az élelmiszerek jobb minoséguek, mint Mo-on.
 
Itt nincs az olcsó kínai tömegcikk, mint Mo-on, ugyan itt is majdnem minden kínai, de nincs semmibol akkora választék, mint ott. Nincsenek hipermarketek, itt Jeruzsálemben a legnagyobb (és legolcsóbb) bolt akkora, mint Mo-on egy közepes Kaiser's, Spar, vagy Plusz élelmiszerbolt.
Vannak területek, amiben meglepoen elmaradott: pl.: még mindig felmosóronggyal mosnak fel még a vendéglátóhelyeken is, amit kézzel csavargatnak. Alig találtunk mop felmosót, az egyik helyen 70 shékelért kínálták, mikor végre találtunk, pedig az a piac környéke volt. Végül egy kicsi orosz boltban sikerült vennünk 18 shékelért.
Parkettát még nem láttunk itt, mindenhol muko padló van, még a lakásokban is, csak egy kicsit szebb.
A teflon edények is nagyon drágák, azt is érdemes kihozni. A ruhák is drágábbak, bár általában jobb minoséguek, mint Mo-on.
 
A kosár mellett még más támogatás is van, ami nincs leírva, de amit adnak, pl. pészach elott kaptunk egy 150 shékeles vásárlási utalványt.
 
Jeruzsálemrol:
A hivatalokban általában nagyon sokan vannak, de Mo-tól eltéroen itt rengeteg szék van kirakva, hogy az emberek nyugodtan várakozzanak.
Az izraeliek nagyon határozottak. Sot vannak néhányan, akik kissé eroszakosak is, a piacon odébblökik az embert, elétolakszanak. Még a gyerekek is sokkal erosebb akaratúak, mint Mo-on.
Ezért általánosságban elmondható, hogy határozottan kell nekünk is fellépni, különben nem tudjuk elérni, amit akarunk.
A mellékhelyiségek mindenhol nagyon piszkosak, az európai kultúrát nem nagyon lehet felfedezni.
Az utcák is sokkal koszosabbak, a piac mellett pl. hegyekben áll a szemét.
A közterületeken sokkal több zöld van, mint Mo-on, nagy parkok, fák, mindenhol öntözorendszer.
Nagyon kevés uszoda van, és azok is nagyon drágák: 70 shékel egy belépojegy. (aki szeret úszni, az a tengerpart mellé menjen, mi megbántuk, hogy nem oda mentünk)
Kóbor kutyák nincsenek, viszont rengeteg a macska.
Nagyon segítokészek, az új bevándorlókat nagyon segítik.
 
Tanácsok:
- Szinte minden használati dolgot érdemes kihozni: edényeket, takarót, mert itt megvenni jóval drágább. Az elején úgyis lesz pár dolog amire költeni kell a lakásban. (ez változó, de mi is kicseréltük a zuhanyfüggönyt, vettünk zuhanyfejet, stb... amire könnyen elmegy pár száz shékel.)
- A repülotéren érdemes a boröndöket becsomagoltatni (ezt nekünk senki sem mondta), (kb. 1700 Ft) mert még az El-Al sem vigyáz rájuk, és érdemes jobb boröndöket venni, mert a kínai, gyenge minoségu szétreped a dobálástól. Két boröndünk ment szét, ebbol egyet igazolt csak az El-Al, csak ezt cserélték ki. Ne legyenek a boröndök nagyon megtömve.
- Nagyon fontos több fajta, jó szótárat kihozni! (pl.: Radácsy László: Héber-Magyar nagyszótár, Akadémiai Kiadó - Makkabi Kiadó, Budapest)
- A csomagküldés elég drága Mo-ról ezért érdemes kihozni amit akar az ember.
- (Izraelbol az átutalás Mo-ra is elég drága, a Leumi Bankban 30 dollár/tranzakció.)
-  A konyhai kisgépeket érdemes kihozni, mert elég drága megvenni. Mi pl. elhoztunk egy szendvics-süto gépet, és nagyon örülünk neki, mert nagy hasznát vesszük. Viszont a goffri-sütot nem hoztuk el, gondoltuk, hogy lesz itt rendes süto, de nincs és nagyon sajnáljuk, mert a boltokban sem láttunk még ilyet.
- Az itteni laptopok, számítógépek héber-angol billentyuzetuek, érdemes még Mo-on gondolni rá, hogy szükség lesz-e itt laptopra. Mi hoztunk magunkkal, és nagyon megkönnyíti a dolgunkat, bevezettettük a szobánkba az internetet (ez itt elég könnyen megy, a megrendelés másnapján már be is kötik, 88 shékel havonta) és így könnyebben tudunk tájékozódni. A hírekhez is könnyebben hozzájutunk, mert az újságokat még nem értjük, bár van új bevándorlóknak kipontozott írású újság,  de még jópár hónap, mire azt is megértjük.
- A nyelvtanulásra nagyon-nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni!!!
- Mindenképpen olvassa el mindenki az Olé Hungária honlapon az információkat, mielott megérkezik!  (talán ki kellene nyomtatni nekik, mert lehet, hogy van, akinek nincs internet-elérhetosége)
 
Kb. ennyit tudunk elmondani, elég boven  kifejtettük szerintem, ha esetleg van még téma, ami eszedbe jut, hogy mit gondolunk róla, akkor írj nyugodtan.
A munkahellyel kapcsolatban köszi a tanácsot, bementünk a miszrád haklitába (úgyis be kellett menni az elmaradt utalás miatt) és ott segítettek, valószínuleg tudnak majd mondani valamit. Voltunk a Szochnut itteni kirendeltségén is, ott is lehet, hogy segít egy hölgy, bár ok nem igazán ezzel foglalkoznak. Régebbi magyar olékkal találkoztunk kettovel, egy fiatal lánnyal, aki a Héber Egyetemen tanul és az El-Al-nál dolgozik utaskíséroként, o mondta, hogy esetleg tud segíteni, de ez még elotte volt, hogy téged megkérdeztünk volna. (és azóta semmit nem tudott, pedig skype-on tartjuk a kapcsolatot) Találkoztunk még egy 50 körüli férfivel is, de o rögtön mondta, hogy o nem fog tudni segíteni, mert neki is elég nehéz volt találnia magának munkahelyet, 3 éve van kint, és nem tanulta meg jól a nyelvet.
Az újsághirdetéseknek nem állunk neki, így is van egy elég sok szó a könyvben, amit ki kell szótáraznunk napról napra.
Persze, megértjük, hogy ti Tel-Avivból nem tudtok a jeruzsálemi aktualitásokban segíteni.
Nem lehetne itteni szervezetet is létrehozni?
Ha nem sértodsz meg, írnánk néhány tanácsot, amivel többet tudnátok segíteni:
Szerintem ahogy írtam, nyomtassátok ki a szöveget a látogatóknak.
Lehetne körleveleket küldeni az aktualitásokról akiknek az e-mail címét tudjátok, ez jobban összetartaná a magyar bevándorlókat. Azt a 150 shékeles utalványt igazából az orosz bevándorlókat segíto szervezettol kaptuk, persze nem azt mondom, hogy ti is ilyet adjatok, csak közöttük nagyobb az összetartás. Saját újságuk van, tudnak egymásról. A körlevelek talán segíthetnének, hogy jobb közösség alakuljon ki.
A spanyol ajkúak is sokkal jobban összetartanak, segítenek egymásnak.
A yahoonál van egy group lehetoség is, aki küld a csoportnak egy e-mailt, azt mindenki megkapja, tehát nemcsak ti tudtok mindenkinek kör-emai-t küldeni, de a csoport minden tagja is tud egymásnak.
Egymás kérdéseibol is lehetne informálódni. Vagy akár fórumot létrehozni. Így a ti munkátok is könnyebb lenne, és akkor lenne visszajelzés is.
A honlapon is ki kellene javítani sok mindent. Van olyan szöveg, ami összefolyik, és a menüben is van, ami nem muködik rendesen. (Vannak helyesírási hibák is)
Ezek a linkek nem muködnek a honlapon: (Lehet, hogy van még több is, de nem néztem végig.)
www.hitechjobs.co.il
www.tripletech.co.il
Ki kellene javítani az update idopontját, elég furán fest, hogy egy éves, azt lehet hinni, hogy elavult.
Nem tudnátok együttmuködni álláskeresésben aktuális cégekkel, honlapokkal, hogy konkrét segítséget tudjatok nyújtani? Itt a Beit Canadában vannak olyan hirdetések, ahol írják, hogy a spanyol ajkúaknak ezek az ajánlatok vannak, míg az oroszoknak mások, ahol kifejezetten nekik szóló hirdetések vannak, ahol a nyelvtudásuk hasznos lehet.
 
Ez szerintem nagyon jó, hogy ok az aliya elott ki tudnak ide jönni körülnézni, mi sajnos nem tudtunk. Ha tudtunk volna, lehet, hogy nem Jeruzsálembe jövünk, mert mi szeretünk úszni, itt viszont nem lehet. Tel-Avivban legalább a tengerben lehetett volna... Ha ezt az infót nekünk valaki mondja az aliya elott, akkor nem ide jövünk, hanem tengerparti városba. Szóval ilyen téren jó ez a felvilágosítás. A repülotéri fogadás is rendkívül fontos volt, nagyon köszönjük. Ez a férfi mondta - akivel találkoztunk - hogy ot nem fogadta senki, és ezért neki nagyon nehéz volt. Rádásul még szótára sem volt az elso évben, és ezért nem is nagyon tanulta meg a nyelvet.
Mi kaptunk egy szótárat a Szochnuttól Bp-en (mondjátok nekik, hogy ha jönnek, akkor kérjenek ok is, mert az a szótár nagyon jó), és vettünk egy héber-magyar nagyszótárt. De még így is vannak szavak, amik egyikben sincsenek benne, vagy nem egészen aktuális a fordítása pl. a (banki) "ügyintézo" szó úgy van feltüntetve, hogy "hivatalnok". (kicsit régies kifejezés)
 

 
Köszi, és sok sikert mindenben:
 
Gabi és Lajos